3 hónappal később...
És ez a nap is eljött. Ma van a születésnapom és ezzel az utolsó napom a megszokott kis életemben.
Vajon milyen lesz? Szerzek barátokat és jó emberek fognak körülvenni, vagy senki nem fog befogadni a már ott dolgozók közül és maradok ismét egyedül? Remélem nem. nem szeretnék rosszba lenni senkivel de nem tudom mit várjak én itt nőttem fel. Nagyon kevés embert ismerek és félek megnyílni bárkinek is. De hisz miken gondolkodok, hisz cseléd leszek nem is kell beszélgetnem senkivel csak amíg kiadják a munkát majd utamra engednek, hogy tegyem a dolgom nem fog senkit érdekelni a magánéletem (ami nincs) vagy az ügyes bajos dolgaim. Legalább is én így gondolom. Eddig is így volt ezután miért változna. De a remény hal meg utoljára.
Másnap hajnali 5...
Hát ez a nap is eljött. Épp a "családom" várom egy utolsó elköszönésre. Azért bármi volt most nehéz itt hagyni ezt a helyet.
-Itt vannak a holmijaid. -még egy kis bőröndbe is maradt hely mellettük-Ha nem kellesz ott ahova most visznek a magad embere vagy és ide nem jöhetsz vissza hisz az a családunk hírnevét rontaná. Nem fog érdekelni ha az utcán élsz de ide nem jöhetsz vissza. Minden holmid amit itt hagysz az a tűzre megy.- Ha az anyám lenne nem mondana ilyet, de nem az így hezitálás nélkül megmondta hogy nem akar többet látni. Hisz ha ott leszek ahova adnak akkor nem mehetek sehova, ha nem akkor pedig a "család hírnevét" (ami nincs) rontanám vele hogy nem tudok még cselédkedni se.
-Megértettem- Nem fogom a ó kislányt játszani.-Isten veled Anyám-Mondtam és Apám oldalán megindultam az úton a városközpont felé. Fél óra gyalog így ezt az utat csöndbe tettük meg. Nem volt mint mondanom.
-Jó napot- jött oda apámhoz egy jól öltözött férfi.-Ő lenne a lány?- Kérdezte és itt kezdtem sejteni ,hogy valószínűleg Ő fog az új otthonomhoz kísérni. Végigmért majd apámmal kezdett beszélgetésbe úgy, hogy én ne halljam. Kimért férfi volt, de nem lehetett idősebb 4-5 évvel nálam. Fekete haj sötét szemek de még se ijesztő inkább csak tiszteletet parancsoló.
-Lányom dolgozz keményen és ne hozz szégyent a családra. Innentől fogva haza nem térhetsz, ha bármi problémád van azt magadnak kell megoldanod. Isten veled Hanga.-"Apám" is közölte azt amit már tudtam.
-Isten veled.-Köszöntem el hisz indult vissza.
-Induljunk-Szólalt meg a fiú miután "apám" távozott. Én csak csendben lehajtott fejel utána indultam, majd hirtelen megállt így én is megálltam. Ahogy felnéztem egy lovaskocsi állt előttünk, de nem akár milyen ez egy zárt lovaskocsi volt.Erre felé csak a nemes családoknak és pár jómódubb polgárnak van ilyen kocsilya. A fiúra néztem aki már nyitotta az ajtót és előre engedett. Én ezt nem szoktam meg hisz még zárt lovaskocsin soha nem utaztam így megálltam egy pillanatra és valószínűleg értetlen fejet vághattam hisz a fiú rám nézett és így szólt.
-Itt akarsz állni vagy felszállnál végre?-Azt hiszem meg van az első rossz pontom.Ezek után gyorsan felszálltam majd Ő is .
-Az apád nem igazán kedvelhetett ha ilyen érzelemmentes búcsúzásban részesített.-Törte meg a csendet. Meglepett a mondata hisz nem igazán szokta érdekelni az embereket a cselédek élete, érzései, vagy bármi amik velük kapcsolatos, hisz a dolgát végezze és a többi nem az ő dolguk. Tiszteletlenség lenne nem mondani semmit,így csak annyit mondtam:
-Nem igazán.- De hangom nem volt őszinte hisz a "nem igazán" az enyhe kifejezés inkább sehogy. De ezt nem fogom neki firtatni hisz csak azért válaszoltam hogy ne írjam le magam teljesen a szemébe, hisz már így is van egy rossz pontom úgy hogy még nem is dolgoztam semmit.
-Nem vagy valami bőbeszédű. De tudod egyáltalán hova megyünk?- Kérdésén meglepődtem de nem tudok mit tenni.
-Nem
-Akkor nézz ki.-Egyből felkaptam a fejem és amit láttam az elképesztő...
Vajon milyen lesz? Szerzek barátokat és jó emberek fognak körülvenni, vagy senki nem fog befogadni a már ott dolgozók közül és maradok ismét egyedül? Remélem nem. nem szeretnék rosszba lenni senkivel de nem tudom mit várjak én itt nőttem fel. Nagyon kevés embert ismerek és félek megnyílni bárkinek is. De hisz miken gondolkodok, hisz cseléd leszek nem is kell beszélgetnem senkivel csak amíg kiadják a munkát majd utamra engednek, hogy tegyem a dolgom nem fog senkit érdekelni a magánéletem (ami nincs) vagy az ügyes bajos dolgaim. Legalább is én így gondolom. Eddig is így volt ezután miért változna. De a remény hal meg utoljára.
Másnap hajnali 5...
Hát ez a nap is eljött. Épp a "családom" várom egy utolsó elköszönésre. Azért bármi volt most nehéz itt hagyni ezt a helyet.
-Itt vannak a holmijaid. -még egy kis bőröndbe is maradt hely mellettük-Ha nem kellesz ott ahova most visznek a magad embere vagy és ide nem jöhetsz vissza hisz az a családunk hírnevét rontaná. Nem fog érdekelni ha az utcán élsz de ide nem jöhetsz vissza. Minden holmid amit itt hagysz az a tűzre megy.- Ha az anyám lenne nem mondana ilyet, de nem az így hezitálás nélkül megmondta hogy nem akar többet látni. Hisz ha ott leszek ahova adnak akkor nem mehetek sehova, ha nem akkor pedig a "család hírnevét" (ami nincs) rontanám vele hogy nem tudok még cselédkedni se.
-Megértettem- Nem fogom a ó kislányt játszani.-Isten veled Anyám-Mondtam és Apám oldalán megindultam az úton a városközpont felé. Fél óra gyalog így ezt az utat csöndbe tettük meg. Nem volt mint mondanom.
-Jó napot- jött oda apámhoz egy jól öltözött férfi.-Ő lenne a lány?- Kérdezte és itt kezdtem sejteni ,hogy valószínűleg Ő fog az új otthonomhoz kísérni. Végigmért majd apámmal kezdett beszélgetésbe úgy, hogy én ne halljam. Kimért férfi volt, de nem lehetett idősebb 4-5 évvel nálam. Fekete haj sötét szemek de még se ijesztő inkább csak tiszteletet parancsoló.
-Lányom dolgozz keményen és ne hozz szégyent a családra. Innentől fogva haza nem térhetsz, ha bármi problémád van azt magadnak kell megoldanod. Isten veled Hanga.-"Apám" is közölte azt amit már tudtam.
-Isten veled.-Köszöntem el hisz indult vissza.
-Induljunk-Szólalt meg a fiú miután "apám" távozott. Én csak csendben lehajtott fejel utána indultam, majd hirtelen megállt így én is megálltam. Ahogy felnéztem egy lovaskocsi állt előttünk, de nem akár milyen ez egy zárt lovaskocsi volt.Erre felé csak a nemes családoknak és pár jómódubb polgárnak van ilyen kocsilya. A fiúra néztem aki már nyitotta az ajtót és előre engedett. Én ezt nem szoktam meg hisz még zárt lovaskocsin soha nem utaztam így megálltam egy pillanatra és valószínűleg értetlen fejet vághattam hisz a fiú rám nézett és így szólt.
-Itt akarsz állni vagy felszállnál végre?-Azt hiszem meg van az első rossz pontom.Ezek után gyorsan felszálltam majd Ő is .
-Az apád nem igazán kedvelhetett ha ilyen érzelemmentes búcsúzásban részesített.-Törte meg a csendet. Meglepett a mondata hisz nem igazán szokta érdekelni az embereket a cselédek élete, érzései, vagy bármi amik velük kapcsolatos, hisz a dolgát végezze és a többi nem az ő dolguk. Tiszteletlenség lenne nem mondani semmit,így csak annyit mondtam:
-Nem igazán.- De hangom nem volt őszinte hisz a "nem igazán" az enyhe kifejezés inkább sehogy. De ezt nem fogom neki firtatni hisz csak azért válaszoltam hogy ne írjam le magam teljesen a szemébe, hisz már így is van egy rossz pontom úgy hogy még nem is dolgoztam semmit.
-Nem vagy valami bőbeszédű. De tudod egyáltalán hova megyünk?- Kérdésén meglepődtem de nem tudok mit tenni.
-Nem
-Akkor nézz ki.-Egyből felkaptam a fejem és amit láttam az elképesztő...
